A mai nők

Emlékek peregnek, akár a moziban.
Látom, mint kisgyermek magam az oviban.

Látom, hogy mosolygok, játszom a világgal.
Ballagok vidáman, kezemben virággal.

Látom az iskolát, és régi barátom.
Látom, hogy boldogan csüngök az anyámon.

Látom, hogy előttem a régi kedvesem.
Látom a gyermekem anyját, hogy elveszem.

Látom a lányomat, hogy viszem kezemben.
Látom a ragyogó fényt is a szememben.

Látom a nőimet, akik mind elhagytak.
Szívembe tiportak, álmaim elfagytak.

Azt hittem bízhatok, azt hittem szeretnek.
Csalódtam mindben, és tudom, hogy felednek.

Rájöttem hazudtak, sohasem szerettek.
Egyformán játszottak, egyformán nevettek.

Nem hiszek senkiben, senkinek szavában.
Nincsen már rendes nő ebben a hazában!

Mindegyik egyforma, akár csak két tojás.
Hazudnak ugyanúgy, akár a vízfolyás.

Álmodtam régesrég gyönyörű meséket.
Szép volt az álom, de Zoli már felébredt.

Felébredt egyszer, és rájött, hogy álmodott.
Aki csak bántotta, mind legyen átkozott!

Mind legyen átkozott, mindegyik szenvedjen!
Mostoha sorsuk már sohasem engedjen.

Soha ne engedjen, soha ne apadjon.
Szemükből fájdalmas könnypatak fakadjon.

Minden nő egyforma, mindegyik pénzt akar.
Álarcot viselnek, mely mindent eltakar.

Ellopják szívedet, azt mondják szeretnek.
Majd hátbatámadnak, leszúrnak, s temetnek.

Minden nő lelketlen, egyben sincs érzelem.
Fejükben üresség, nincs bennük értelem.

Sajnos a rendes nők kihaltak hazámban.
Nem lehet hinni már ezeknek szavában.

Nincsen már igazi és tiszta szerelem.
Ezért a szívemet örökre jegelem.

Zárja hát magába a jégnek rabsága!
Mert ide juttatta a nőknek gazsága.