Hajdanában

Hajdanában-danában,
élt egy leány magában.

Hisztis, gonosz, hazug lány,
miért néztél vajon rám?

Bekerített magának,
Hittem hazug szavának.

Hajdanában-danában,
élt egy leány magában.

Hisztis, gonosz, hazug lány,
miért néztél vajon rám?

Bekerített magának,
Hittem hazug szavának.

Tévedés volt életem.
Pusztulj el ha kérhetem!

Végy egy seprűt magadnak!
Érezd magad szabadnak!

Seprűnyélen repülj hát!
Célozz meg egy magas fát!

Repülj neki, törd magad!
Törjön ketté rút nyakad!

Boszorkány vagy, égetlek.
A reggelt úgysem éled meg.

Tűz lángjában elhamvadsz.
Többé meg már nem kaphatsz.

Ráülhetsz egy lapátra.
Gondolj közben anyádra!

Vidd magaddal, ne hagyd el!
A lapátra ültesd fel!

Vár rátok a kemence,
majd egy pici szelence.

Belesöpröm hamudat,
és véled az anyudat.

Sótengerbe temetlek,
mindörökre feledlek.

A múlt ködében eltűnsz majd.
Élt egy boszi, aztán halt.