Igéző szemeid tükrében kedvesem,
csillagok ragyognak szikrázva, nedvesen.
Könnyeid harmatként akár a gyöngyszemek,
szomorkás szívembe új erőt töltenek.
Mert mikor búcsúzunk, tudom nem örökre,
várom, hogy visszatérj s fel leszek pörögve.
Most sajnos messzire repít egy gyorsvonat,
búbánat szaggat s a sírás is fojtogat.
Tudom, hogy visszatérsz, de addig angyalom,
hiányod fájdalmas mindegyik hajnalon.
Hiányzol reggel és hiányzol éjszaka,
hiányzol nappal isvárom, hogy térj haza.
Előttem van most is igéző két szemed,
hiányzol kedvesem, várok rád ég veled!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése