Ki lesz?

Ki lesz, ki szívem lángra gyújtja?
Ki lesz, ki karjait felém nyújtja?
Ki lesz, ki lejut lelkemnek mélyére?
Ki lesz, ki rátalál odalenn fényére?
Ki lesz, aki velem tölti életét?
Ki lesz, aki rámcsillantja szép szemét?
Ki lesz, aki rámnéz minden hajnalon?
Mikor érzem csókjait az ajkamon?
Merre van már az az édes szépleány,
aki vélem lenne minden éjszakán?
Hol késik már, hol van az a szerelem,
amitől a sötét múltat feledem?
Amikor az életemet eldobom,
ki lesz, aki könnyezik majd síromon?
Ha a sírom jelzi majd egy kőkereszt,
ki lesz, aki megidéz és nem ereszt?
Ki lesz, aki felidézi emlékem,
mikor életem fonalát eltépem?
Ki lesz, kinek szíve értem meghasad,
amikor a lelkem tőle elszakad?
Nem tudom, hogy álom vagy, vagy létezel,
de nem szakadsz el, egyszer hozzám érkezel.
Összeköt majd életünk és halálunk,
mikor végre majd egymásra találunk.