Álmokból építek, egy hatalmas tornyot,
egymásra pakolok, százezernyi dolgot.
Eddig még összedőlt, de újra emelem,
lesz benne boldogság, szabadság, szerelem.
Álmokból építek, egy hatalmas tornyot,
egymásra pakolok, százezernyi dolgot.
Eddig még összedőlt, de újra emelem,
lesz benne boldogság, szabadság, szerelem.
Feljutok magasra, tornyomnak csúcsára,
és onnét indulok csillagok útjára.
Lesznek már szárnyaim, s magasba emelnek,
találok magamnak gyönyörű szerelmet.
Stabilan állnak majd, erősen álmaim,
senki sem töri szét, megáll a lábain.
Senki sem támadja, senki sem rombolja,
senki a haragját ott ki nem tombolja.
Talál majd más helyet, ahol majd tombolhat,
egy másik építményt, mit földig rombolhat.
De az én tornyomat őrségem vigyázza,
senki az álmaim már le nem igázza.
Mert aki rámtörne, azt porig alázom,
harcolok ellene, és meg is gyalázom.
Egy tiszta léleknek, kapuim kitárom,
figyelek majd reá, álmait vigyázom.
Kettőnk szép álmára, senki sem törhet,
s boldogságunk híre bejárja a földet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése