Mese-mese-mátka

Egyszer volt, hol nem volt, túl az üveghegyen.
Óperencián túl, hol rendes lány terem.

Éltek még rendes nők, hűségesek voltak.
Bár ez csak legenda, mert manapság holtak.

Nem hiszek már bennük, mese-mese-mátka.
Elrepült vélük a pillangós madárka.

Jó messzire röpült, tán a felhők fölé.
Repítette őket a csillagok közé.

A földről már eltűntek, akár csak a pára.
Nincs a mai nőkben, sem hűség, sem hála.

A rendes nők kihaltak, akár csak a dínók.
Nyakunkon maradtak a vérünket szívók.

A mai nő olyan, mint egy tollas madár.
Tovarepül, hogy ha másik fészket talál.

Hűtlen pici tyúkok, mindig mást akarnak.
Mindig mást keresnek, s dombjukon kaparnak.

Kapirgálnak mindig, keresik a magot.
Gyémántfélkrajcárra egyikük sem kapott.

Álmukban a herceg fehér lovon vágtat.
Csak a pénzt szeretik, csakis arra vágynak.

Így telik és múlik minden egyes napuk.
Nem nyílnak előttük szélesre a kapuk.