Nem felejtek

Nem felejtek semmit,
nem felejtek soha.
Bár az idő halad,
sebesen és tova.

Nem bocsájtok meg már,
soha-soha többé.
Nem válik az emlék,
egy gomolygó köddé.

Én a megbocsájtást,
többé nem ismerem.
Soha többé senki,
nem packázhat velem.

Olyan már az agyam,
akárcsak egy raktár.
Eltárolta mindazt,
ami rosszat adtál.

Zsúfoltak a polcok,
nincs már rajtuk helyed.
Roskadoznak, s bűnöd,
maga alá temet.

Nem kell az aljasság,
nem bírja a gyomrom.
Öklendezek tőled,
mert túl léptél egy ponton.

Tele vagyok veled,
túl nagy ez a teher.
Lenyomja a vállam,
s maga alá teper.

A felhőkön jártam,
de ledobott az égbolt.
Hazugságaidból,
nekem épp elég volt.

A kevéske szépért,
túl nagy árat kértél.
Mindent kifizettem,
s fabatkát sem értél.

Nem voltál más te sem,
csak olyan mint a többi.
Szeretnék ezután,
a szemedbe köpni.

Ne lássalak többé,
hordd innen a beled!
Mert ha erre látlak,
szétrúgom a fejed!