Cserepek

Minden álmom már csak múlt.
Ami szép volt? Elpusztult.
Mi történt? Már nem is tudom.
Az élet orvul hátbaszúrt.

Mivé lettem? Nem tudom.
Merre tartok? Nem tudom.
Élő holtként pusztaságon,
bolyongok egy tévúton.

Unalmas e puszta táj,
minden üres, minden fáj.
Kiégetten, elfáradva,
sóhajom az égbe száll.

Minden álmom összetört,
elsárgult már ami zöld,
csak cserepek körülöttem,
véremet issza a föld.

Álmaim a cserepek,
elpusztult a szeretet,
Belémvágtak, belémálltak.
Szenvedtem már eleget.

Megmaradt a fájdalom,
a sokezernyi bántalom.
Utálom a fájó múltat,
gyűlölöm és fájlalom.

Azt mondja az értelem,
kezdjem újra életem,
Tűnjön a múlt jó messzire!
Pusztuljon ha kérhetem!

Emlékek sem kellenek.
Mind fekete fellegek.
Szertném, hogy a napjaim
nyugalomban teljenek.

Hát egyedül maradtam,
sehová sem haladtam.
Értelmetlen volt az egész,
hogy utánad szaladtam.