Fáj a szívem, sebet kapott egy csúf őszi napon,
belészúrtak, belévágtak, vérzik is még nagyon.
Nincs ember ki meggyógyítsa, bekötözze sebem,
nincsen, aki foglalkozna és törődne velem.
Nincsen, aki átérezné, mit szívemben érzek,
körülöttem vörös tenger, ezer sebtől vérzek.
Darabokra hullanak a fájó emlékképek,
amit lehet kirámolok, szerte-széjjel tépek.
Szeméthalom tonyosodik, karjaim kinyújtom,
kezemben egy doboz gyufa, s lángtengerré gyújtom.
Fellángolnak fájdalmaim, a tovatűnő képek,
magas égre füstként szállnak, messze az emlékek.
Tovatűnnek szélnek szárnyán, talán sosem voltak,
soká éltek érzéseim, de mára már holtak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése