Hajnalban

Hajnalban vak vagyok,
tapogatok körbe.
Bágyadtan bámulok,
a falon egy tükörbe.

Nézek reá bambán.
Vajh ki lehet ottan?
Aztán a fogkefém,
szépen földre pottyan.

Összeszedem magam,
s elindulok bátran.
Körbenézek némán.
Hisz erre már jártam.

Egy fehér bot kéne,
akkor talán látnék.
Kopogtatnék véle,
hogy eltűnjön az árnyék.

Ilyenkor még alszok,
csukva van a szemem.
Alva járok lassan,
nem találom helyem.

Úgy megyek előre,
mint egy élő halott.
Vagy, mint egy részeges,
kire pia hatott.

Lassan ébredezem,
kinyitom a szemem.
Körülnézek némán,
és fogom a fejem.

Hogy kerültem ide?
Mit keresek itten?
Előre magamat,
hogy a francba vittem?

Nem baj, ideértem,
most már itt is vagyok.
Zombiként mászkálok,
amíg meg nem halok.