Halat fogtam, olyan halat,
mely időnként belémharap.
Felém úszik, körbekerít,
majd utána mélybemerít.
Halat fogtam, gonosz lelket,
ki az őrületbe kerget.
Uszonyai pofán csapnak,
hisztijei sírba raknak.
Halat fogtam, no, de olyat,
belém ereszt ezer fogat.
Olyan ő, mint egy nagy cápa,
vagy hatalmas tüskés rája.
Belémszúrva minden tüske,
a Halak nő erre büszke.
Erre élvez, ezt akarja,
amíg a sors levakarja.
A Halak nő olyan fajta,
nem igazodhatsz ki rajta.
Tervet forral, gonoszkodik,
hátad mögött okoskodik.
Halat fogtam, no, de minek?
Elborítanak a vizek.
A Halakkal én nem vigyáztam.
Ezért sajnos bőrig áztam.
2007. december 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Üdv!
Kunics Zoli ,Te még élsz?
Ilyen vers után?
Rímel ,csak kemények a szavak.
Vezetőnek mindig lenni kell valakinek.
De biztos vagyok benne ,hogy szeret!
N.CS.
Üdv!
Kunics Zoli ,Te még élsz?
Ilyen vers után?
Rímel ,csak kemények a szavak.
Vezetőnek mindig lenni kell valakinek.
De biztos vagyok benne ,hogy szeret!
N.CS.
Megjegyzés küldése